Finoman szólva sem úgy néz ki, mint egy “EU-szabványos” műhely, semmiképpen sem tűnik professzionális munkahelynek, így még nagyobb a kontraszt, ha azt nézzük, milyen termékek kerülnek ki innen – mondja a projekt ötletgazdája és vezetője, Szalkai Dániel. És tényleg, nem akármilyen munkahelyről és termékekről van szó, a Maacraft miskolci műhelyében 2012 óta súlyosabb vagy kevésbé súlyos autizmussal élő dolgozók hivatásos dizájnerek által tervezett tárgyakat készítenek, amelyeket aztán a versenypiacon értékesítenek.
Nagyon ki kell találni a gépesítést és a tárgyakat is úgy kell megtervezni, hogy a gyártás során mindenki találjon sikerélményt, de legyenek piacképesek is
– magyarázza Szalkai: "Önállóan azonban nem tudnak dolgozni, sok előkészítés, alkatrészelés kell. A legfontosabb, hogy mindenki olyan feladatkört lásson el, amiben a legjobb és a legjobban érzi magát, fejlődik, és jelentőségteljes munkát végezhet".
Amikor nem sokkal karácsony előtt a Maacraftnál jártunk, az “Összeillő darabkák” elnevezésű teáskészlet alkatrészeit készítették a faműhely dolgozói. Múlt nyáron a Miskolci Autista Alapítvány (MAA) lakóotthonában – ahol a Maacraft projektben dolgozó 18 gondozott egy része is él – Somoskői Gáborral, a Kezemura kerámiaműhely tervezőjével közösen egy workshopon feltérképezték, milyenek itt a lehetőségek, adottságok.
A tervező által készített minőségi kerámiakiöntőket, -poharakat itt megpatkolják, felszerszámozzák, például nyéllel, kis tetővel, alátéttel, aztán csomagolják. A közös munkából született meg a saját kertjükben termesztett és saját – ugyancsak egy tervezői kooperáció keretében felépített – szárítóikban szárított gyógyteáikkal jól működő teakollekció.
A szociális dizájnműhely mintájával Ausztriában találkozott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen bútortervezőként 2014-ben végzett Szalkai Dániel. A Goodgoodsnál látta először, hogy tervezők és a sérülteket, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató műhelyek közösen találták ki, mit lehet gyártani az ottani viszonyok közepette, munkavállalóik képességeihez igazítva. A munkaterápiában előállított termékben – immár áru – a dizájn hozzáadott értékként jelenik meg, a szociális elhivatottság pedig mint donációs lehetőség is értéket hordoz.
Ezek alapján kezdtem felépíteni a nulláról egy műhelyegységet, ahol dizájntermékeket készítenek
– idézi fel Szalkai. A műhely első termékei, amelyeket el is adtak, “nagyon organikus” bútorok voltak. Az elemek többsége alapvetően fűzfavesszőből készült. A viszonylag nagy méretek miatt egyszerre sokan tudtak dolgozni ezeken. “Nagyon-nagyon munkaigényesek voltak viszont, egy ülőkén hatan dolgoztak egy héten át.” Ez akkor derült ki, amikor az első megrendelő kért tíz darabot, egy sárvári hotel pedig 50-et, azok három hónapig készültek.
Vannak itt olyan súlyosan terhelt srácok, akiknek minden körülmények között szükséges és fontos a napirend folytatása. Így, ha lejár a 4 vagy 6 óra, ők abbahagyják a munkát, felállnak és a napirendben foglalt következő tevékenység felé fordulnak
– mesél tapasztalatairól Forgács Béla kézműves famester, aki Debrecenből érkezve 2012 óta vezeti faműhelyt.
A Maacraft dizájntermékeinek legtöbbje tehát a faműhelyben, a textilműhelyben és a kertészetben készül. A faműhelyben sok előkészítésre, sablonra van szükség, hogy az autista munkatársak folyamatosan képesek legyenek kisebb vagy nagyobb tételben gyártani egy adott terméket. Itt az elsődleges feladat itt megtalálni mindenki számára azt a munkafolyamatot, amely a leginkább tetszik neki, mert abban még jobb teljesítményt tud nyújtani – mondja Forgács Béla.
Munkásőrbázis romjain épült fel |
A Maacraft az 1992 óta működő Miskolci Autista Alapítvány (MAA) tulajdona, ez a szervezet működteti, több más kisebb szociális vállalkozással együtt. Van közöttük farm Nyékládháza mellett (a Barka szociális farm), szociális étkeztetéssel foglalkozó vállalkozás, fejlesztőiskola. Partnerként pedig segítenek az Autistic Art dizájnmárkát építő másik alapítványnak. A Miskolc délnyugati határán, már erdős területen fekvő lepusztult egykori munkásőrbázisra épült telephelyet az alapítvány a rendszerváltás után 20 ezer forintért vásárolta meg az önkormányzattól, majd több ütemben, többnyire pályázati – Soros, OFA, svájci és norvég civil – pénzekből építette, ebből következően a telep meglehetősen eklektikus. Azóta mosoda, konyha, étkező is lett, s ma már az ország legnagyobb autista lakóotthona is itt működik. Az alapítványt autista gyerekeket nevelő szülők – közöttük Dánieléi – indították. A teljes szakszemélyzet csaknem 70 emberből áll, a gondozottak száma 75, egy részük az MAA lakóotthonában él, a többiek bejárók. Az otthonba kerülés alsó korhatára 16 év, a lakók életük végéig élhetnek ott. Nem könnyű ide bejutni, 3-4 éves a várólista. Az alapítvány éves költségvetése több mint 200 millió forint, ez állami normatívákból, támogatásokból, valamint magán-pályázatipénzekből, elsősorban külföldiekből jön össze. |
Forgács vezetésével asztalok, ülőalkalmatosságok, tárolók, kosarak készülnek, régebben csináltak biciklikre való kosarakat is a miskolci kerékpárépítő Merényi Dániellel közösen, az ő tervei alapján.