Itthon sajnos még mindig viszonylag ritkák a klasszikusan ipari formatervezési feladatok, számos okból viszont elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben jelentősen sokasodnak.
Ez köszönhető a startup kultúrának is, ahol az appok és szoftverek mellett egyre több a hardveres vállalkozás is, ahol egy kézzelfogható tárgy vagy eszköz áll a középpontban. Ilyen a Hand-in-Scan startup is, akik a Flying Objects design stúdiót kérték fel az együttműködésre, hogy az eszközüknek formát adjanak és megtervezzék a graphic user interface felületeit is.
Kép: www.handinscan.com
Maga a készülék egy kórházi higiénés eszköz, amely a kezeket beszkennelve megmutatja, hogy kézmosás után mely területek maradtak továbbra is fertőzöttek és mely részek lettek tiszták. Felesleges hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy az egészségügyi dolgozók keze teljesen tiszta legyen. A Hand-in-Scan csapata fejlesztette az ehhez szükséges mesterséges intelligencia szoftvert és az övék volt a készülék ötlete is.
Megkeresték a formatervezési oldallal a fiatal designer csapatot, a Flying Objectset, amit Húnfalvi András és Laufer Ferenc tervezők alapítottak. A két évvel ezelőtti indulásuk óta az a véleményük, melyet a szakmai tapasztalat azóta csak alátámaszt, hogy egy termék csak akkor lehet igazán sikeres, ha az innováció és a design kéz a kézben jár.
"Egy termék csak akkor lehet igazán sikeres, ha az innováció és a design kéz a kézben jár"
A Hand-in-Scan pontosan ilyen, álomprojekt, amely mögött majd egy éves fejlesztés és kooperáció áll.
Kevesen tudják, hogy hogyan születnek a tárgyak többek között erről beszélgettünk Húnfalvi Andrással, a Flying Objects alapítójával és designerével, akit arra kértünk, hogy esettanulmány-szerűen mutassa be a projektet és azt, mivel jár egy tervezési folyamat náluk.
H.G.: Hogyan kell elképzelni egy tárgytervezési folyamatot onnantól kezdve, hogy az ügyfél belép hozzátok?
H.A.: Nyilván minden megrendelés más és más, máshonnan is indul. Talán az a legideálisabb, mikor van egy ötlet és a termék még fejlesztés alatt van. Itt még nem volt egy teljesen kifejlesztett csomag, amihez már nem lehet hozzányúlni, még szinte képlékeny volt. Ilyenkor sokkal jobban be tudunk kapcsolódni a termék működésébe, kialakításába, ebben a fázisban még semmi sem szent írás.
H.G.: Ha valakinek már megvan a termék ötlete ezen a szinten, hogy kezditek vele a közös munkát?
H.A.: Mindenképpen szeretünk személyesen találkozni, szerintünk ez nagyon fontos. Eleve először még úgymond mi adjuk el magunkat a leendő ügyfélnek, megismer ő is bennünket, megnézi mit tudunk, milyen a stílusunk, kijövünk-e.
Aztán bemutatja, hogy ő mit szeretne, mivel lépne a piacra. A legjobb, ha van akár közvetlen összeköttetésünk a mérnök csapattal, vagy akik a technikai fejlesztését végzik. Tulajdonképpen ez egy oda-vissza játék. Erre mondjuk azt, hogy akkor lesz valami igazán jó termék, vagyis szerethető, igazán funkcionális és tényleg piac képes, ha a két csapat együtt halad.
Az sosem egy jó megoldás, hogy egy formatervező tervez egy valamit és azt mondja készen van, majd a mérnököknek ebbe kell bele passzírozni mindent. Ilyenkor szoktak mindkét oldalról félremenni a dolgok, hiszen ez senkinek sem jó.
H.G.: Milyen hatással vagytok egymásra? A mérnök csapat és a tervezők.
H.A.: Eddig mindig szorosan együttműködtünk. Mikor mi beszállunk, akkor sokszor a mérnök csapatnak már rengeteg tapasztalata van. Nem mondhatjuk azt, hogy legyen valami így vagy úgy, mert az szerintünk szép, esztétikus vagy jó. Az a jó, ha minden párhuzamosan halad és mindenben konszenzusra jutnunk.
“ Emellett pedig magától értetődő, hogy azt, akié az ötlet, annak a döntéseit maximálisan tisztelnünk kell és mindent elkövetni, hogy a legeredményesebb legyen a termék. “
Emellett pedig magától értetődő, hogy azt, akié az ötlet, annak a döntéseit maximálisan tisztelnünk kell és mindent elkövetni, hogy a legeredményesebb legyen a termék. Ennél a konkrét feladatnál mi az ergonómiai és esztétikai részt, míg ők a képalkotást, a használhatóságot és a mindenféle szabványokkal kapcsolatos dolgokat erősítették. Nem mondom, hogy nem vitakoztunk, de ez egy konstruktív vita volt és így lett jó a termék.
H.G.: Amikor van egy ennyire speciális terep, mint ebben az esetben az egészségügyi, hogyan tud a megrendelő segíteni nektek felkészülni egy számotokra gyakorlatilag ismeretlen területből vagy hogyan készültök ti rá?
H.A.: Itt ez azért nem volt különösebben hangsúlyos, mert egy több lépcsős fejlesztés volt, ami azt jelenti, hogy mi már akkor szálltunk be, amikor volt egy nagyon durva, kezdetleges prototípus tesztelés alatt, amihez nem nyúlt még formatervező. Ezután mi készítettünk egy szintén kezdeti prototípust, amit több mint 15 ezer kórházi dolgozón teszteltek. Még maga a technológia sem volt teljesen kiforrott és nyilván a forma sem ekkor még, de ezek a tesztek kellettek a továbblépéshez. Egyébként minden tervezést egy extenzív kutatás előz meg, ez talán kicsit didaktikusan hangzik, de így tanítják az egyetemen is és nem véletlenül, egyszerűen szükség van rá.
Megnézzük például, hogy az adott területen mik a sikeres, már jól működő termékek, ezekre jó példaként lehet tekinteni. Egyébként ezeken a termékeken keresztül tudunk az ügyféllel is hatékonyabban kommunikálni és a döntéseinknek is könnyen érvényt szerezni, ha ezeken mutatjuk be, hogy mi miért jó. Egyébként nem csak az adott terület fontos. Például ha kis rádiót tervezünk, akkor nem csak a rádiókat kutatjuk meg, hanem – most mondok valamit – például a cipőket is meg a sótartókat. A legjobb inspirációt sokszor azok hordozzák, amik teljesen más funkciójú tárgyak.
HG.: Sokszor említitek, hogy mennyire fontos, hogy a design és az innováció egyszerre legyen jelen. Ez gyakorlatban mit jelent számodra?
“Szerintem csak az a jó design, ami mögött tényleges újítás van.”
H.A.: Szerintem csak az a jó design, ami mögött tényleges újítás van. Anélkül a legjobb design is egyszerűen csak üres és önmagáért való. Nincs igazán létjogosultságuk, de persze a világ tele van ilyennel és azt sem állítom, hogy én sosem terveztem ilyet, de szeretni nem szeretem. Az meg egyenesen a legjobb, ha egy olyan technológiával dolgozhatsz, amit korábban még nem használt más, mert akkor preferenciák nélkül lehet formát alkotni, tulajdonképpen egy új világot lehet létrehozni. Tegyük hozzá, azért egyszer kis rádiót is nagyon terveznék, szép feladat lenne, de innováció nélkül én nem látom értelmét.
H.G.: Már tudjuk, hogy mi az ideális helyzet, de mik a legnagyobb nehézségek általánosan?
H.A.: Azon a vékony határvonalon való táncolás lehet nehéz, amikor meg akarunk felelni a saját elképzeléseinknek, de a megrendelő is a sajátjának és ez nem egyezik. Általában a felállás az, hogy a megrendelő tudja, hogy mi az, ami az ő piacán eladható sikeresen, mi pedig alá tesszük az esztétikumot és a funkciót. Sokan nagyon sok dolgot akarnak belenyomni egy tárgyba, nekünk kell arra vigyázni, hogy a végeredmény ne egy megfullasztott, felesleges funkciókkal telezsúfolt valami legyen, mert az senkinek sem jó. A legnagyobb probléma és kihívás szerintem minden designer számára a redukálás. Amit pedig szerintem mindig meg kell beszélni az ügyféllel, mert nem tudja és nyilván nem is dolga tudni, hogy nekünk tervezőknek azt is meg kell tervezni, ami nincs ott.
A másik nagy buktató a gyártás – ez egy régi téma. Nyilván mindenki azzal jön, hogy neki olyan illesztések, olyan minőség kell, mint egy iPhone, de azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy ez irgalmatlan szerszámköltség és hogy mennyire komoly gyártás előkészítés kell hozzá. Ezt talán a pénzen túl egy igazán jó termékmenedzserrel lehet áthidalni. Sok termék és startup szerintem itt csúszik el. Kell valaki, aki igazán érti, hogy hol, mit hogyan lehet legyártani, valaki olyan, aki ott van, mikor kivágják a lézervágóval az aktuális elemet és addig “üti őket”, amíg az olyan nem lesz.
H.G.: De ezek szerint a kapacitás meg lenne.
H.A.: Persze. A Hand-in-Scan például itthon készült. Van jó pár jó gyártó itthon, de tényleg Nyugat-Európai árszínvonalon, ezt tudni kell. Nem biztos, hogy érdemes pont ezen spórolni, mert a végeredmény nem éri majd meg.
Ami szerintem még hasonló buktató lehet, az a rohanás. Érdemes tudni, hogy az, hogy egy formaterv kész, az nem azt jelenti, hogy két hónap múlva a termék a polcokon lesz, nem. Egy olyan szintű projekt, mint ez körülbelül egy év. Ja igen, és mindenképp érdemes tudni, hogy kifejezetten jó, ha sok prototípus készül, az úgy kijövő dolgok a későbbiekben sokat számítanak, nem érdemes spórolni pont ezen. Ebben az esetben 4-5 is készült, ahogy haladt a technológia és a forma.
HG.: Meddig terjed a formatervező felelőssége? Mondjuk elkészül egy tárgy és a gyárból már nem úgy jön ki, ahogy azt ti terveztétek, abba beleszólhattok?
H.A.: Ez teljesen a megrendelőn múlik, ha kérik, akkor van beleszólásunk. Nyilván az a jó, ha a végéig gondozzuk a tervet a gyártáselőkészítésig és ezt nagyon szívesen meg is csináljuk, nekünk is nagyon fontos, hogy jó termék kerüljön ki.
HG.: Milyen cégekkel dolgoztok nagyrészt?
H.A.: Sok Startuppal leginkább, akik tudják, hogy mennyi múlik azon, hogy a design jó legyen. KKV-kkel, akik már több féle termékkel vannak a piacon és felismerik, hogy frissíteni kellene a modell palettájukon, de olyan is van, hogy már létező termékekhez kérnek segítséget, mert előtte nem volt igazán semmilyen formaterv, de a legelemzőbbek mégis az indulók. Persze dolgozunk multinacionális cégeknek is, mint a Wahl, vagy a Trolem, akik mindig is dolgoztak tervezőkkel. Itt könnyebb a mi dolgunk nyilván, mert már kialakult dinamikája van a külsős designerek bevonásának.
HG.: Mi a Flying Objects jövőbeni célja?
H.A.: Természetesen az, hogy minél több olyan termék legyen a piacon és prosperáljon, amit mi terveztünk. Ez teljesen független attól, hogy mennyien vagyunk, vagy úgy bármitől, persze menjen jól a cég, de szerintem ez a siker fokmérője, jobb ajánlólevél nincsen számunkra, mint a kézbe vehető jó termékek.
Forrás: HG.hu