Pénzszűke jön a bőség után?

Még tavasz közepén is úgy nyilatkoztak a kockázati tőkealapok kezelői, hogy jelentős összegek ragadhatnak bent a Jeremie kettes, hármas és négyes alapokban. Akkor összesen 40-50 milliárd forintra becsülték azt az összeget, ami még keresi a helyét.

„Minket is meglepett, de a helyzet megváltozott, most úgy tűnik, hogy minden forintnak sikerül megtalálni a helyét, sorra jelzik az alapkezelők, hogy köszönjük, de nem kérünk új projektet” – mondta a Piac & Profitnak Horgos Lénárd, az M27 ABSOLVO partnere.

Még nem látszik, de van hatás

A szakember szerint a változás a hivatalos statisztikákon még azért nem látszik, mert mire a tényleges folyósítás megtörténik még hónapok kérdése, de a befektetők már a megállapodás közelében vannak sok tíz projektgazdával. „Meg kell érteni, hogy a folyamat nem lehet gyorsabb, hónapokba telik, amíg egy-egy befektetővel a szerződés részletesen tárgyalásra, majd aláírásra kerül” – hangsúlyozta Horgos.

Mivel a Jeremie-program csak az év végén zárul le, és a projektek még éveken keresztül futnak, még korai lenne mérleget készíteni a program sikerességéről. „Már most láthattunk néhány sikeres exitet, de persze van példa az ellenkezőjére is, hiszen a kockázati tőke jellegéből adódóan nem lehet minden befektetés teljes siker. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy maga a program fontos hatással volt a magyar cégvilágra, jelentősen növelte a cégek üzleti tudatosságát – hiszen a befektető szóba sem áll egy céggel, ha nincs üzleti terv, átgondolt stratégia és átlátható működés- és ez már önmagában is siker.”

A vízfej maradt

„Azzal, hogy igazi tőkekínálati forradalom indult meg Magyarországon, illetve a köztudatba beépült ez a növekedési lehetőség, a program nagyban hozzájárult a magyar startup ökoszisztéma kialakulásához” – mondta a szakértő.

Azt a törekvést azonban, hogy ne csak a fővárosban, hanem vidéken is éreztesse a hatását a program, csak félsikerként értékelte lapunknak. „A projektek többsége budapesti illetőségű cég, bár érkeztek ígéretes kezdeményezések a vidéki tudásközpontokból, Debrecenből, Szegedről, Miskolcról. Ennek ellenére sok projekt valósult meg vidéken, mert a fővárosi cégek sok esetben már eleve vidékre vágynak – például a támogatások miatt is. Sokszor láttunk olyan projektet, hogy a cégvezető a szülőfalujába vitte volna a termék gyártását, vagy cége központját – még akkor is, ha logisztikai szempontból ez nem mindig volt célszerű” – hangsúlyozta. Viszont a fővárosi projektek „vidékre” költözésével munkahelyek jöttek létre olyan területeken, ahol korábban hiánycikknek számítottak.

Ezért is lenne fontos, hogy a program valamilyen formában folytatódjon. 

„Nyilván át kell gondolni az eddigi tapasztalatokból leszűrt tanulságokat. A finanszírozást jobban össze kell hangolni a cégek életciklusával, hogy már az inkubálástól egészen a globális piacra lépésig finanszírozható legyen egy ígéretes vállalkozás, azaz először ne növekedési tőke, majd magvető, végül inkubátor programok induljanak. Emellett még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a vállalkozók készségeinek fejlesztésére is, nem elég a termékfejlesztési kompetencia” – emelte ki.

Forrás: piac&profit